International Tattoo Convention Budapest

Három nap mennyország. Nekem ez volt. :) Első nap még kicsit furcsán éreztem magam, új hely, új emberek, idegen környezet, de a nap végére nem csak, hogy hozzászoktam, de már teljesen otthon éreztem magam. Az a légkör, az érzések... egészen addig hiányozni fog, amíg nem megyek szalonba dolgozni. Az, hogy három egész napon keresztül a tetoválás világa vett körbe, az, hogy nem volt szinte semmi felesleges dolog, semmi más, ami az élet természetes velejárója, de mégis teher... Repültem. És vissza akarok oda menni, hogy repülhessek tovább.

Nem tartok még ott, ahol ők. De fogok. Tudom. És meg is teszek érte mindent. Nem mindig volt jó érzés nézni, hogy milyen jók. Tudtam, hogy még sehol nem vagyok hozzájuk képest. Ilyenkor az ember előre pörgetné az időt, hogy legyünk már ott. De ez egy folyamat. És végig kell menni az úton. Ők is itt kezdték. És még ha nem is leszek a legjobb (nem is akarok :D), de jó, nagyon jó lehetek. És bár, mint ahogy írtam, nem volt mindig jó érzés, egészében mégis nagyon inspiráló volt. Rögtön elfogott az érzés, hogy alkossak.

Furcsálltam kicsit, hogy sokan megnéztek. Igen, persze, jó érzés volt, szerintem ez természetes, de azt gondoltam, hogy nem leszek feltünő, hiszen ez a Tattoo Convention, nagyon valószínű, hogy a legtöbben tetováltak. De úgy tűnik, hogy nőként mégis több mintám van, mint a legtöbbnek volt. :) Meg lesz is. :D

Tartottak szemináriumokat különböző témákban. Volt például a színek használatáról, az árnyékolásról, a gépekről... Felvetették az ötletet, hogy ilyen oktatásokat rendszeresen is lehetne tartani, ha van rá érdeklődő. Remélem, hogy ez meg is valósul, mert szerintem minden kezdőnek (meg a nem kezdőknek is) sokat segítenének ezzel.

Szó volt arról, hogy miért van egy időpontban két tattoo expo. Állítólag (több előadó foglalkozott ezzel a témával is) a Magyar Tetováló Szövetség vezetője hozzá nem értéséről van szó elsősorban, valamint a hozzáállásával. Hogy nem volt hajlandó kommunikálni a Convention szervezőjével, hogy úgymond elfelejtette, hoyg honnan jött ő maga és eltelt saját magával, hogy lehúzza az egész magyar tetováló ipart. Nem olvastam utána még interneten, de úgy gondolom, hogy az előadók véleményére lehet adni ebben a helyzetben. És ha ez valóban igaz, akkor nagy szarban vagyunk. :) Szövetségi tag nem leszek még jó ideig, úgy érzem. :)

Jó volt figyelni a művészeket, a technikai megoldásaikat, és bár voltak, akiken sajnos látszott, hogy nem él bennük az a lelkesedés a tetoválás iránt, amire ehhez szerintem igenis szükség van, sokat lehetett tőlük tanulni.

Hosszú az út, de már elindultam. Megyek, és megyek, és nem állok le, és ha messze van is még, és rögös is az ösvény, de tudom, hoyg jó irányba megyek. :)

Köszönöm a szervezőknek, és köszönöm a művészeknek, hogy ezzel az élménnyel is gazdagodhattam! :)

Itt van néhány (jó sok :D) kép meg egy videó is a rendezvényről:

Fullánk Tattoo - Robi

Get tattooed or die!

a lányok és én